A súlytalan királylány – George MacDonald

George MacDonald izgalmas és szép tündérmeséje egyedülálló kalandra hívja az olvasót. Hogyan veszítheti el a súlyát egy királykisasszony? Könnyű-e a gyermekkora? Milyen az élet egy királyi családban, ahol a kamasz lány ráadásul még súlytalan is? Vajon eljön-e a herceg, akit egyáltalán nem vár? Az eredeti angol humorral fűszerezett történet gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt letehetetlen olvasmány. 9–99 éves korig ajánljuk, kamaszlányoknak különösen is.

George MacDonald (1824–1905)

Skót író és prédikátor, a fantasyirodalom egyik úttörője. Írásművészete hatott Lewis Carrollra és C. S. Lewisra, mindketten a mesterüknek vallották, de megihletett számos más híres írót, többek között J. R. R. Tolkient és G. K. Chestertont is. Meséi ma is klasszikusszámba mennek.

„Ugye vágyunk a könnyűségre, a repülésre, a kötetlenségre? Talán nem is sejtjük, milyen veszélyeket rejtene, ha elszakadnánk a föld vonzerejétől. Ha nem tartana minket a fizikai törvény, elvesztenénk a talajt a lábunk alól. Így jár Lagobel elátkozott királykisasszonya. Sosem tudná meg, mi a súly, a vonzás, a vonzalom, mi a fájdalom, talán azt sem, mi a szerelem… De mint minden igaz mesében, az önfeláldozásra képes szeretet megtöri a gonosz varázslatot. A végére megsejthetjük, hogy teljes emberi életet csak akkor élhetünk, ha egyszerre vagyunk testi és lelki lények, a föld és az ég gyermekei. Szívből ajánlom a néhol abszurdba hajló, izgalmas és bölcs meseregényt mindenkinek.” – Kertész Eszter költő

„Hetedikes lányok osztályfőnökeként szívből tudom ajánlani a könyvet! Néhány „királylányom” megkapta tőlem jutalomkönyvként, el is olvasták és tetszett is nekik, ezt kifejezetten hangsúlyozták. És hát nekem is tetszett, mert nagyon kedvesen és bájosan tálal egy olyan kérdést, ami a kamasz lányoknál nagy téma: ki a menő és ki nem? A felületesség és a mélység, felszín és tartalom közötti lavírozás, döntés, választás – ez a legvisszafogottabb leánykánál is megválaszolandó nagy életkérdés! És a közösségi média világa sajnos eléggé egy irányba löki őket, így nem árt, ha kapnak egy – nem is annyira súlytalan – lökést a másik irányba. És még jobb, hogy éppen egy királylánytól.” – Ittzés Szilvia angoltanár, író