Szent Gellért Kiadó

15 ragyogó, színes ajándékkísérő vagy könyvjelző Gyökössy Endre híres boldogmondásai alapján.

Könyv az elmélyült keresztény élet és imádság hogyanjáról.

Ahogy lehet a legjobb alapanyagokból igen rossz – ízetlen vagy kozmás – ételt főzni, így gyakran, talán leggyakrabban a hogyanon bukik el keresztyénségünk és tanítványságunk.
Merjünk azok lenni, akik vagyunk: spontán természetesen, belülről fakadó módon, félelem nélkül, bátran! Úgy cselekedni és követni Jézus Krisztust és úgy megélni az Ő lényét, ahogy az lényünkből fakadóan természetes és nem erőltetett módon ,,jön”.
Könyvünk nem kevesebbet kínál, minthogy bevezet az igazi, keresztyén módon gyakorolt elmélyült imádság hogyanjába…

Ebben a különleges orvosi rendelőben egészen mélyen megismerkedhetünk önmagunkkal is.
Néha nem tudjuk, mi bajuk van, csak itt fáj, ott fáj, sehogysem érezzük jól magunkat. Ha sokáig vagyunk ebben sz állapotban, azt is megtapasztaljuk, egyedül nem tudunk úrrá lenni a helyzeten. Ezért kell felkeresnünk az Áldott Orvost, mert Ő az egyetlen, aki igazán tud gyógyítani. Csak kérned kell és engedned, hogy egy kicsit helyreigazítsa az életedet…

Mindegyikünk életében van legalább két döntő óra, két nagy pillanat. Az egyik, amikor a világra jövünk, és első hangunk a sírás; a másik, amikor kimegyünk ebből a világból, és mások sírnak felettünk. E két döntő óra, mint két zárójel fogja egybe életünket. A kettő között akadnak különleges idők: az ilyen jelentőségteljes órákban, pillanatokban dőlhet el az életünk, vehet gyökeresen más irányt életutunk… Miként ismerjük fel a nagy pillanatokat? Hogyan cselekedjünk és döntsünk életünk legfontosabb kérdéseiben? A döntő pillanatok mikéntjéről és hogyanjáról szól könyvünk.

Megtörtént már veled, hogy szomorú voltál, de nem tudtad szomorúságod okát? – Tudod, miért vagyunk néha bánatosak, érthetetlenül levertek, kókadtak? Mert szomorú bennünk az Isten Szentlelke. Megszomorítottuk! Bántottunk valakit, vagy haragudtunk, vagy loptunk, vagy csaltunk, vagy bujálkodtunk – soroljam? Nem sorolom. Szóval visszavettünk valamit a régi pogány életünkből, és akkor egyszer csak magunk sem tudjuk, miért lett minden szürke, levert, értelmetlen, depressziós.
Megszomorodott bennünk az Isten Szentlelke! – részlet a könyvből

Az egyik gyülekezetben igen megfogyatkozott a templom látogatottsága s emiatt a lelkipásztor nagyon gyötrődött. Már csak a temetési istentiszteletekre jöttek össze a hívek.
Az üres templom harangja az egyik vasárnap délután elkezdett kongani, hosszan és sokáig. A faluban feketébe öltöztek az emberek – valaki meghalt, hív a harang –, és mentek a templomba. Szokás szerint ott volt a koporsó, és ahogy elvonultak mellette, mindenki belenézett. Nem volt benne más, mint egy tükör. Amikor belenéztek, mindenki önmagát látta a koporsóban…
A megdöbbent gyülekezetnek a pap azt mondotta: – Igen, ez a szomorú igazság: meghalt a gyülekezetünk. Az emberek megrendültek, sírtak, bűnbánatot tartottak. És új élet kezdődött.
Jézus példázatai ilyen tükrök! Akik úgy néznek bele, hogy megrendülnek és érzik, ez én vagyok, nekem szól – azoknak lehetséges az új élet és az új kezdet.

A Cselekedetek Könyve nincsen befejezve, mert nem az apostolokról, nem Pálról szól, hanem Jézusról. A Cselekedetek Könyve utolsó szava után összeállítója, Lukács nem pontot tett, hanem vesszőt.
Isten Szentlelke kétezer év óta írja a Cselekedetek Könyvét – olykor veled, olykor velem, olykor ellenedre, olykor ellenemre, de mindig értünk! Isten Szentlelke írja és írja Jézus Krisztus cselekedeteinek történetét…
Kérjük a Lelket, hogy egy sort, egy szót a mi életünkkel is írjon le, hogy legyen értelme az életünknek, amikor meghalunk! S hogy egy kicsit szebb maradjon utánunk a világ, mert Isten Szentlelkének kedvére telt velünk hozzáíratni egy mondatot, egy szót Jézus Krisztus cselekedeteinek könyvéhez, az Élet Könyvéhez.

Akarsz-e meggyógyulni?
Akarsz-e valóban meggyógyulni például beteges vagy túltengő képzeletvilágodból?
Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból?
Elfojtott indulataidból?
Agyonlapító magányodból?
Belső ürességedből, a halál félelméből?
Akarsz-e meggyógyulni?
Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat. Akarsz-e végre meggyógyulni abból is? Valóban meggyógyulni!

AKARSZ-E?

Hogyan jutott eszembe, hogy olyan elmélkedés-sorozatot állítsak össze, amely az év minden hetére egy-egy csodálatos, drágagyöngyként ragyogó Igét állít elénk?
Egy kisfilm-sorozat ihletett meg, amit a Hét műtárgya címmel vetítettek a televízióban. Minden héten egy értékes festmény vagy szobor állt a középpontban, s a felvevő kamera a lehető leggondosabban, centiméterről centiméterre mutatta be a tárgyat. Közben a bemondótól megtudtuk, ki volt az alkotója, miről híres ez a műkincs, és még sok más egyéb fontos tudnivalót is elősorolt.
Milyen jó lenne, ha egyszer ilyen alapossággal tanulmányoznánk a mi legértékesebb „műkincsünket”, Isten Igéjét, a Bibliát!
Ezért tehát minden hétre kiválasztottam egyetlen Igét, hogy azt elmélkedve körüljárjuk, alaposan szemügyre vegyük, megvizsgáljuk a modern bibliatudomány fényében.
Igyekszem megrajzolni köréje a kortörténeti hátteret, majd rávilágítani arra, mit jelent számunkra, itt és most ez az Ige…

Mindenkit szeretettel hívunk és várunk Isten iskolájába!
Azokat is, akik „egyéb” iskolába nemigen szerettek járni – és azokat még inkább, akik úgy érzik, hogy az élet iskolája túl kemény leckéket ad nekik…

Az életünk igazán akkor karácsonyos élet, amikor nem egy napba, nem néhány órába sűrítjük bele, hanem áthatja egész életünket, mind a 365 napunkat; akkor igaz, ha tudatosan, vagy talán nem is egészen tudatosan ott él él a szívünk mélyén: az Isten szeret! Isten az Ő egyszülött Fiát azért adta, hogy megtanuljuk Tőle viszontszeretni Istent embertársainkon keresztül – és ez a szeretet ne egy gyertyagyújtásig tartson csupán.

Gyökössy Endre lelkész-pszichológus vallomása könyvéről:

Amikor annak idején a teológián vallásbölcseletből kellett vizsgáznom, olyannak éreztem a fejemet, mint egy hordó, mert el kellett olvasnom majd` minden tudóst, aki valaha vallásbölcseletet „bölcselt” ezen a földön. Mondhatom, hosszú időre volt szükségem, míg kihevertem azt a sok okosságot – és hálás vagyok Istennek, hogy a maga egyszerűségében adta nekünk az Ő Fiát! Ha olvasok egy egyszerű mondatot Tőle, akkor látom Őt, ahogy cselekszi is ugyanazt; így lehetetlen félreérteni! A vallásbölcseleti rendszerek mind félreérthetők – Jézust nem lehet félreérteni, csak akarattal, vagy rosszindulattal. Amikor az evangéliumokat olvassuk, ezért próbáljuk megragadni a lényeget, mindig csak a lényeget. És honnan tudjuk majd, hogy mi a legfontosabb, a lényeg? Megmondja nekünk Isten Szentlelke, ha kérdezzük.

Mi az, ami még elmondható a szeretetről, és újdonságként hat a mai kor embere számára is?
Gyökössy Endre lelkész-pszichológus, a „szeretet teológusa” kérdésünkre így felel: Ha valaki azt kérdezné, mi az a vadonatúj, amit Jézus az addig megélt szerelem–szeretethez hozzáadott, amivel kiegészítette, mintegy új dimenzióba emelte, akkor az az agapé. Az agapé nem értékel. Azaz szeretlek, mert – szeretlek. Úgy szeretlek, amint s ahogy vagy. Szeretlek, mert téged „kaptalak”, hogy szeresselek. Téged szeretlek akkor is, ha éppen nem vagy felettébb szeretetre méltó. Szeretlek annak ellenére, hogy …, és addig szeretlek, amíg újra azzá leszel, akinek megszerettelek, s ha nem, akkor is tovább szeretlek. Társam lettél, mert megszerettelek, és mert társam vagy, téged szeretlek, mert nem tudlak nem szeretni. – Mindez benne lüktet az agapéban.