Fundamentum Keresztény Kiadói Egyesüet

Amikor a nap zaja és forgataga elcsendesül, jó dolog Istennel közösségbe vonulni. Az este hűvöse és nyugalma nagyszerű összhangban áll az imádsággal és a dicsérettel. A hanyatló nap órái olyanok, mint az idő kertjének fasorai, ahol az ember bizalmasan beszélgethet Teremtőjével, ahogyan az Úr Isten beszélt Ádámmal a paradicsomban hűvös alkonyatkor.

Ahol Ábrahám megállt, sátrat épített, és mellé mindig épített oltárt is, amelynél Istent imádta. Volt azonban életében egy időszak, amikor Isten nélkül járta útját, s ennek rossz következményeit el is kellett szenvednie. Visszatért hát az utolsó otthagyott oltárhoz, és így Istenhez. Isten nagy kegyelme, hogy életünk útján odatalálhatunk, illetve hűtlenségünk után visszatalálhatunk Őhozzá. Jézus Krisztusnak a Golgota oltárán bemutatott áldozata tette lehetővé, hogy a megtérő bűnösnek Isten bocsánatot és új lehetőséget ad a vele való járásra.

Mi gyakran teszünk fel Istennek kérdéseket: miért enged meg valamit, meddig tart még egy próba, miért van szenvedés az életünkben. Olykor azonban Isten kérdez minket. Kérdéseivel egyrészt eszmélteti, figyelmezteti az embert, másrészt pedig keresi, hívja. Isten minden kérdése mögött az Ő mentő szeretete van. Boldog az, aki becsületesen válaszol neki.