Budapest-Pasaréti Református Egyházközség

Ez a történet azt a kijelentést szemlélteti: "Embereknél ez lehetetlen, de az Istennél minden lehetséges".

Bartimeus, a vak koldus történetének magyarázata.

Sokunkban megszólalnak ilyen kérdések: Ki vagyok én, mit érek, és kinek vagyok fontos? Mit értem el eddig az életemben? Mindenki szembetalálja magát egyszer az istenkérdéssel. Van vagy nincs? Ha van: lehet-e Vele találkozni?

Cseri Kálmán rövid írása a húsvét lényegéről: Krisztus kereszthalálára, feltámadásáról és az üdvösségről szól.

Sokszor kérdezzük már magunktól és egymástól, szorongva, reménykedve, sőt félve találgatunk sok mindenről, amit nem tudunk. Ki hogyan viszonyul a jövőhöz? Mit vár tőle? Ez a legfontosabb, hogy milyen jövőképünk van?

A mi Istenünk ma is elhív embereket az ő szolgálatára, akik Istentől kapott karizmájukkal úgy tudják forgatni ezt a kétélű kardot, úgy tudják szólni … Igehirdetés sorozat egy része, amely a Pasaréti Református Gyülekezetben hangzott el Cseri Kálmán vezető lelkész előadásában.

Jósáfát király Dávid egyik késői utóda. Abban a sötét korban, amiben élt, olyan volt ő, mint egy fénylő szövétnek. Pedig neki is volt hitbeli erőtlensége és erkölcsi bukása, ő is volt engedetlen Isten igéjének. De meg tudta bánni bűnét, és ragaszkodott Istenhez. Ezért pozitív példa mégis számunkra. A hívő élet buktatóit és győzelmeit szépen megfigyelhetjük életében. Ma különösen is nagy szükségünk van pozitív példaképekre. A televízió, a filmek, a sajtó sok negatív hőst állít elénk. Sokan már a gyilkosnak drukkolnak, és észre sem veszik, hogy szörnyű bűn emberéletet kioltani. A Szentírás sok igazi hőst mutat be nekünk, akik tudtak másokért élni, áldozatot hozni, jó ügyekért lemondani a maguk élvezeteiről. A legfőbb példa pedig számunkra a mi Urunk Jézus Krisztus, aki mondta is: "példát adtam néktek".

Jónás története a mai kor tükrében.

Ez a történet arról szól, hogyan adott Isten győzelmet óriási túlerővel szemben is azoknak, akik bíztak benne.

A legtöbbünknek vannak a szívünk mélyén olyan sebek, sérelmek, bűnök, titkok, kérdések, amikről nem szívesen beszélünk, de amik annál inkább nyomasztanak. Ha azonban valaki úgy kérdez rá, hogy az bizalmat ébreszt bennünk, megnyílik a szív, és kicsit megkönnyebbülünk utána. Jézus tudott így kérdezni, és Ő nem csak egy kis megkönnyebbülést adott, hanem igazi megoldást, a sebekre gyógyulást, a bűnökre bocsánatot, a kérdésekre érdemi választ. Így beszélt annak idején a samáriai asszonnyal, és így szólít meg ma is sokunkat: új életet, önmagát kínálva. Aki neki önti ki a szívét (sérelmeit, bűneit, titkait, kételyeit), az kap helyette tőle békességet, reménységet, feladatot, mondanivalót, mások iránti szeretetet. Erről szól ez a könyv.

A megtérésről sok vita folyik. Pál apostol egy képpel így szemlélteti ennek a lényegét: vetkőzzétek le a régi természetet, és öltözzétek fel Krisztust. Vagyis eszerint a megtérés, illetve az újjászületés: átöltözés. Természetesen nem csak a külső, az "öltözet" megváltozását jelenti, hanem alapvető belső, mély változást, ami a semmiből való teremtéshez hasonlít. "Aki Krisztusban van, új teremtés az" (2Kor 5,17). Ez a négy igehirdetés ezt próbálja minél egyszerűbben megfogalmazni, ragaszkodva a bibliai kijelentéshez.

Az első húsvét délutánján két szomorú férfi indult haza Jeruzsálemből Emmausba. Tele voltak keserűséggel, minden reményük elveszett, mivel Jézust két nappal előbb megölték. Néhány óra múlva azonban ugyanez a két ember sietett vissza Jeruzsálembe, a szívük telve volt örömmel, a szájuk örömhírrel - teljesen megMi történt közben? S lehetséges-e ma a mi életünkben ehhez hasonló változás? Erről szól ez a könyv. változtak.

Jézus mondja: "Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született."

A tízparancsolat magyarázata.Ahogy közeledünk Jézus Krisztus második eljöveteléhez ,úgy kerül az ember egyre távolabb a Tízparancsolattól.Isten világos parancsainak a félretétele mindig katasztrófához vezet, ennek lehetünk ma szomorú tanúi.

Ha becsületesek vagyunk, és ismerjük önmagunkat, be kell vallanunk, hogy elsősorban másoktól várjuk a szeretetet.

Az bizonyos, hogy mindnyájunkban van egy jó adag szeretetéhség. Van, aki bevallja, van, aki nem. Ady Endre becsületes volt, ő kertelés nélkül leírta: Szeretném, hogy ha szeretnének, mert olyan jó szeretettnek lenni. És valóban jó, ebben nyilván mindannyian egyetértünk.

Mit értünk szereteten? Mi jellemzi Isten szeretetét? Mitől lesz tökéletes a szeretet? És ki képes arra?

Füzetünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Ha valaki rosszul lesz, orvost hívnak hozzá. Lehet, hogy az orvos azt mondja: itt már nem lehet segíteni, előbb kellett volna szólni. Vagy ezt: ez nem az én területem, hívjanak hamar egy másik szakorvost. De az is lehet, hogy megvizsgálja a beteget, megállapítja a baj okát és segít. A százados azonban olyan hatalmasnak látta Jézust, hogy azt mondta: neked nem is kell eljönnöd a beteg szolgámhoz. Itt kimondod, hogy mit akarsz, és a szolga otthon meg fog gyógyulni. Ez a történet bátorít minket, hogy annak lássuk Jézust, Aki Ő valójában, és ezért merjünk Benne sokkal jobban bízni. Neki valóban minden lehetséges. Az is, ami az embereknek lehetetlen.

A legjobb házasságban is támadhat feszültség, adódhatnak bajok, válságba kerülhet két ember kapcsolata. Nem az a végzetes baj, ha egy házasságban feszültség támad, hanem az, hogy ezt nem tekintik betegségnek, ha elkezdik magyarázni, mentegetni, takargatni. Átmentegetni holnapra, meg a jövő hétre, ahelyett, hogy lelepleznék, nevén neveznék és együtt legyőznék. Akkor kerülhetők el tehát a válságok és küszöbölhetők ki a feszültségek, ha nem két akarat győzködik egymással, hanem egy akaratra jutnak ketten, és az az egy akarat érvényesül. Hívő emberek számára kétségtelen, hogy ez Isten akarata kell hogy legyen. Hívő embereknek éppen a házasság komoly iskola arra, hogy megtanulják szív szerint imádkozni Dávid könyörgését: "Taníts engem a Te akaratodat teljesítenem, mert Te vagy Istenem, és a Te jó Leleked vezéreljen engem az egyenes földön." (Zsolt 143, 10)