Az eltévedt ember – Pierre Manent

Az eltévedt ember: Amikor az emberi jogok már nem a természetjogból erednek című könyv szerzője úgy véli, az egyéneket a szenvedélyeik uralják ahelyett, hogy az ész és az erény vezérelné őket. Ezért az emberi jogokat újra a természetjog keretei közé kell ágyazni, amelyet szerinte olyan erények határoznak meg, mint a bátorság, a körültekintés, a mértékletesség és az igazságosság. Írása segít megérteni, hogyan veszítette el a modern ember az iránytűjét – és miképpen találhatja meg újra.

Pierre Manent Franciaország egyik vezető politikai filozófusa. La loi naturelle et les droits de l’homme című munkája a nyugati politikai hagyomány központi kérdéseiről szóló reflexió, ennek az első magyar fordítását tartja kezében az olvasó. Manent a természetjog modern emberi jogi koncepció általi folyamatos kiszorítását vizsgálja a művében. Okfejtése szerint a modern kor az egyéni jogokra helyezi a hangsúlyt, amelyek felváltották a természetjogot és az objektív erkölcsi normákat, és ez egy ,,humanitárius polgári valláshoz” vezetett.

Az egyének külső korlátok nélkül élnek, de hiányzik belőlük a belső iránymutatás, hogy felelősségteljesen cselekedjenek, vagy megértsék a közjót. A szerző úgy véli, ez a ,,szabadság” az ember lényegének az elárulása, mivel az egyéneket a szenvedélyeik uralják ahelyett, hogy az ész és az erény vezérelné őket. Ezért az emberi jogokat újra a természetjog keretei közé kell ágyazni, amelyet Manent szerint olyan erények határoznak meg, mint a bátorság, a körültekintés, a mértékletesség és az igazságosság. Írása segít megérteni, hogyan veszítette el a modern ember az iránytűjét – és miképpen találhatja meg újra.

A SZERZŐRŐL

Pierre Manent (1949-) kortárs francia filozófus és politológus, a modern politikai gondolkodás kutatásának egyik kiemelkedő alakja, a mai francia szellemi közélet egyik meghatározó személyisége. Értékorientált vallási és politikai nézeteitől függetlenül – katolikus meggyőződése mellett liberális demokrataként – következetesen jobboldalinak vallja magát. Vizsgálódásai a demokrácia, a liberalizmus és a nyugati politikai hagyományok kapcsolatát járják körül. Kiemelten foglalkozik a modern társadalmak kulturális és vallási dimenzióival. Számos műve jelentős hatást gyakorolt a politikai filozófia és az európai politika értelmezésére, miközben a klasszikus – Benjamin Constant, François Guizot, Alexis de Toqueville – és kortárs gondolkodók szellemi örökségét is újraértelmezi. Manent neve a magyar olvasók számára is ismerősen csenghet, hiszen eszmetörténeti munkái közül több magyarul is megjelent.