Az Egyház lényege – Dietrich Bonhoeffer

Szükség van-e egyházra? A szekuláris gondolkodás meglehetős könnyedséggel hajlamos nemmel válaszolni erre a kérdésre. Rég elfeledkezett már arról a félelemről és reszketésről, mely Nietzschét még hatalmába kerítette akkor, amikor mélyen, kíméletlenül és teljes őszinteséggel végiggondolta „Isten halálának” az élet minden területére kiható következményeit; ő még tisztán látta, hogy Istennek a modern ember gondolkodásából való kiszorítása végzetes következményekkel jár a morál és az emberi méltóság területén, de az ismeretelmélet alapjait is megingatja, az élet – különösen a szenvedés – értelemmel való felruházását pedig lehetetlenné teszi.

„Jöjjön el a te országod”- ez nem a menekülő kegyes lélek könyörgése; az álmok és utópiák kergetője vagy a keménynyakú világjobbító nem így imádkozik. Egyedül csak a föld gyermekeinek gyülekezete könyörög így, azok, akik nem különülnek el, akiknek nincsen különösebb világjavító javaslatuk, akik maguk sem jobbak a világnál, de akik oda állnak, ahol a part szakad, és együtt kitartanak a mélységben, a mindennapok taposómalmában, a szolgaságnak alávetett világban. Ők azok, akik e világ örvényében csodálatos módon hűségeseknek bizonyulnak, tekintetüket pedig egyedülálló módon a mindenségnek arra a különös helyére szegzik, ahonnan az átok feloldása érkezik, és ámulva fogadják Isten e legmélyebb igent-mondását e világra; arra az eseményre szegzik tekintetüket, mely által a halál alá rekesztett, széttört, sóvárgó világban valami láthatóvá válik annak, aki hisz: Jézus Krisztus feltámadására.